Raoul Renier - Sötét Mersant sorozat

Már volt szerencsém korábban is Kornya Zsolt könyveit olvasni, a M.A.G.U.S. világán máig ő a kedvenc íróm. Amikor viszont még igen, meg sem fordult a fejemben, hogy ezeken kívülálló regényeket is alkotott, így a szemem felcsillant mikor két éve a Delta Vision kiadó Sötét Mersant történeteit újranyomta. A fantasy könyvekkel viszont igyekszek óvatosan bánni, akadt már rossz élményem velük többször is, így egy négykötetes könyvsorozat megvásárlását alaposan meg akartam fontolni. Végül addig fontolgattam, míg idén október elsején a kiadó kitálalt első 17 e-könyvével, mindegyik a papír árának töredékéért, köztük ezzel a négy könyvvel is.

Megvettem. Jól tettem. Nagyon.

A Hitehagyott - A Kárhozott - A Kívülálló

Sötét Mersant (a három könyv "főszereplője") története nagyrészt a középkori Európában játszódik, ahol a kereszténység már majdnem mindenhova eljutott, a megmaradt kevés pogány szervezetet pedig sorra pusztítja el. A boszorkányok és vajákosok bujdoklásra kényszerültek az inkvizítorok és papok elől, hisz a gyanú is elég a máglyára vetésükhöz.

Ezekben az időkben születik Mersant egy francia nemesi családba, aki vérzékenysége miatt a könyvekbe veti bele magát a kardforgatás helyett, hisz egy apró seb is végzetes lehet számára. Tudása gyarapítása végett több egyetemen is megfordul, pogány országokat sem hagyva ki. Ezt azonban öccse a családi vagyon megszerzésére használja ellene, a megszégyenülés és kitagadtatás pillanatában pedig megszületik Sötét Mersant, a Hitehagyott, aki előtt a bosszú lebeg új célként.

Ezekben a könyvekben meglepődve tapasztaltam egy számomra teljesen új és izgalmas történetvezetési formát, ahol a főszereplő csak elvétve tűnik fel az olvasó számára, szintén meglepett, hogy ez mennyire jól működik. A teljes történetet úgy ismerjük meg, hogy kapunk egy teljesen hús vér karaktert, akit alaposan megismerünk, s az életét addig követjük a szemszögéből, míg Mersant nem keresztezi azt. Ezután a történet ismét új szereplő által folytatódik, akiről általában már mástól megtudtunk egy keveset a korábbi fejezetekből, így egyfajta lánccá fűzve az események sorozatát.

Ez az egyedi stílus a második kötetben teljesedik ki legjobban, ahol Mersant a végjátékig fel sem tűnik, de a történet mégis annyira magával ragadó, hogy nem is hiányzik.

Az exorcista

egy kicsit elkülönül az előző három kötettől, fejezetei eredetileg külön novellákként látták meg a napvilágot, azonban a történetek egymásnak viszonylagos folytatásai. Ez annyit tesz, hogy a történetek mind ugyan aköré az "ördögűző" és barátai köré épül, így a különálló novellák szereplőit tovább követhetjük, mint az amúgy egybetartozó regényekben feltűntek nagy részét. Elolvasása után éppen ezért viszont nagyobb űrt is hagyott bennem, mint a Mersant regények, mert a megszeretett karakterek története mind folytatódik, de már az olvasó nélkül.

Csak reménykedni tudok a folytatásban, azt viszont teljes szívemből teszem.

Mindent összevetve a könyvek letehetetlennek bizonyultak számomra, és a kedvenceim közé tartoznak az elolvasásuk pillanata óta.