Mike Stern koncerten voltam, Fábián Juli is ott volt (sajnos)

A Nemzetközi Jazz Hétvége alkalmából Magyarországon egyedül Pécsre látogatott Mike Stern Didier Lockwood-dal kiegészítve bandáját. A koncert a nemrégiben megnyitott Kodály központban volt, ahol a sok érdeklődő mind élvezni tudta a remek akusztikát. Előzenekarként a hazánk egyik legjobban méltatott jazz énekesnője borzolta a kedélyeket (és az idegeimet): Fábián Juli, s zongorán kísérte Sárik Péter, de róluk majd csak a végén ejtek szót.

pont com - élő film a színházban

A Dömötör Tamás rendezte pont com egy kapcsolati dráma újszerű színrevitele, hiszen a szereplők java nem a színpadon, hanem távolabbi díszletekben játszik, élő videóhíváson keresztül.




A főszereplő Péter nem tudja elhagyni lakását, amit anno felhalmozott pénzéből teremtett meg, ellátva a totális bezártsághoz szükséges minden jóval. A biztosítója helyette intézi a külvilágot, pszichiátere és anyja pedig jobbulásáért küzd a maga módján. Ez azonban csak a kerete a színdarabban megelevenített élet válságának, hiszen Péternek nem a világgal való érintkezés hiányzik, hanem az emberi kontaktus, mely az első jelenet időpontjában már csak a legszükségesebb kommunikációra, és a pornó nézésre korlátozódik. Ennek megváltoztatása miatt internetes társkeresésbe kényszeredik. Péter először a szexuális érintkezés témakörében próbálja életét fejleszteni, de hamar valódibb kapcsolatok után vágyódik.

Az előadás tabuk nélküli, vagyis pornográf tartalmak előfordulnak a falat kitöltő számítógép képernyőn, pár idősebb néző nemtetszését okozva, de ők voltak kevesebben. A többi néző más miatt morgolódott. A színdarab egyik fel nem sorolt főszereplője a technika, ami bizony nem mindig volt zökkenőmentes működésű. Szerencsére a színészek tényleg élőben jelentkeznek az interneten keresztül, ezért az összes ilyen problémát apró improvizációval megoldották, ez viszont sajnos nem segített a 10-15 másodperces kínos csendeken. A főszereplő Czukor Balázs jól játssza a karaktert, amihez hozzá tartozik, hogy aki sok éven át nem hagyja el a házát, az bizony a beszélgetésben is visszafelé fejlődik, emiatt viszont helyenként nem volt teljesen érthető a szövege. Amúgy nem csak ő, de a többi színész is nagyon jól formálja meg az általuk játszott személyeket.

Nekem összességében tetszett, elég minimalista volt, de nagyon ember közeli dráma, amivel a helyzet idegensége ellenére is könnyű azonosulni. Maga az előadás kísérletező jelleget mutat, így aki általában a színházat élvezi, s például a történet kevésbé köti le, az inkább ne a kamaraszínházba menjen mostanában.

A betörő aki Spinozát olvasott

Bernie, aki másodállásban antikváriumát vezeti továbbra sem képes ellenállni a mások házába lépés okozta érzésnek, így egy jó fogásnak ígérkező munkát vállal, ezúttal Carolyn a kutyafodrász segítségével. Persze ahol Bernie feltűnik, ott előbb utóbb valakit megölnek, s bár ezúttal nem ő az elsődleges gyanúsított, a rendőrségnek elkél a segítség a valódi tettes elkapásában, főleg, ha egy barát is érintett az ügyben. Ezért hát kedvenc betörőnk ismét elkezdi felgöngyölíteni a szálakat társaival, hogy egy bűnös se maradhasson büntetlenül - Barnie-n kívül.

Trónok harca - könyv és sorozat

Végre én is nekiláttam a híres és igen terjedelmes könyvsorozat olvasásának. Az első könyvet azonban csak a sorozat ehhez tartozó évadja után kezdtem el, így legalább össze tudom őket hasonlítani érdemben.
Egyik ismerősöm kérdezte tőlem, ugyan miért olvasom el az első könyvet, a sorozat teljesen lefedi ennek a történetét. Ez teljesen igaz, a könyv olvasásakor nem ért egyszer sem az író munkájára amúgy jellemző "hu b*meg" érzés, ennek ellenére örülök, hogy még is így döntöttem, mert a könyvben sok a történet mögötti tartalom, amit filmen nem is lehet megvalósítani (narráció nélkül). Itt gondolok a karakterek gondolataira, személyes vívódásukra, ami a jó színészek miatt azért kapott szerepet, de nem regény szinten.

A Trónok harca George R. R. Martin Jég és tűz dala sorozatának első kötete, és a felvezető jelleg jellemző rá. A könyv kezdetén egy viszonylag stabil, idilli állapot uralkodik a világban, a könyv előrehaladtával azonban sűrűsödnek a rossz előjelek, egyre több titok és ármány üti fel a fejét, "Közelít a tél". Fontos tudni az olvasók által összeállított használati utasításról, miszerint ne szeresd meg egyik karaktert sem, mert előbb utóbb ahogy az életben is, mindenki meghal. Továbbá ne nagyon keress semmire az interneten a könyvekkel kapcsolatban, mert valószínűleg véletlenül belebotlassz egy amúgy meglepetésbe (fordulatokban nagyon gazdag a regénysorozat).

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, senki sem típusosan gonosz, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Számomra az egyetlen igazán negatív karakter Sansa, Ned lánya. A történet szerencsére a politikai csatározás mellett nem hanyagolja el a humort sem, helyenként a szituáció szüli, néha a gondolatok menete, leggyakrabban pedig Tyrion, a nemesi származású és léha életet élő törpe, akinek szarkasztikus megjegyzései legalább egy mosolyt mindig elértek nálam. Nagyon jó olvasási élmény volt, egy kis pihenő után folytatom is a következő résszel.

Áttérve a sorozatra, ami az egyik kritikus pont szokott lenni a filmfeldolgozásokban az a jelenetek kihagyása, ami által a történet kevésbé lesz kerek, és ami általában az idő hiányának tudható be. Egy sorozatban ez szerencsére nem probléma, s így lényegében sikerült a teljes könyvet a képernyőre vinniük hiány nélkül. A másik ilyen dolog a látvány megvalósítása, hiszen minden olvasó a saját módján képzelni el a helyszíneket, szereplőket. A színészi gárda szerintem tökéletesen eltalált, attól függetlenül is, hogy azért helyenként jóval idősebbek az általuk megformált karaktereknél. A helyszínek pedig a lehetőségeknek megfelelően lettek átalakítva, ha valamit olcsóbban és szebben meg tudtak oldani a saját módjukon az eredetire törekvés helyett, azt meg is tették, de szerintem ez nem vont le az élményből. Az pedig külön tetszett, amikor Tyrion csatába indul, és míg a könyvben harcol, a csata megjelenítését a sorozatban egy ütős poénnal kerülték el.

A tanulság az, hogy a következő könyvet hamarabb elkezdem, mint a sorozat folytatásának nézését, de az sem fog magára sokáig váratni. A kettő külön, együtt, és mindenhogyan nagyon jó. Azért a fantasy stílusát kell hozzá kedvelni, de ha az megvan, akkor csont nélkül bevállalandó mű. Szerintem.