A betörő aki Spinozát olvasott

Bernie, aki másodállásban antikváriumát vezeti továbbra sem képes ellenállni a mások házába lépés okozta érzésnek, így egy jó fogásnak ígérkező munkát vállal, ezúttal Carolyn a kutyafodrász segítségével. Persze ahol Bernie feltűnik, ott előbb utóbb valakit megölnek, s bár ezúttal nem ő az elsődleges gyanúsított, a rendőrségnek elkél a segítség a valódi tettes elkapásában, főleg, ha egy barát is érintett az ügyben. Ezért hát kedvenc betörőnk ismét elkezdi felgöngyölíteni a szálakat társaival, hogy egy bűnös se maradhasson büntetlenül - Barnie-n kívül.

A betörő sorozat negyedik könyve ez, s egy kicsit túlságosan is érezni lehet. Persze az író sok ponton újított a történeten, például hogy nem Bernie a gyanúsított, valahogy úgy éreztem, hogy ugyan annak a történetnek az egyik variációját olvasom már többedszerre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett, de például pár hónapig nem folytatom a sorozat olvasását, hátha úgy ismét felfrissül az iránta érzett lelkesedésem.

Ami nagyon tetszett, hogy kicsit bontogatta az állandó mellékszereplők szálát az író, amiből szerintem még fért volna el bőven a történetben, de majd talán a következő könyvben. Ray a korrupt zsaru karaktere viszont sajnos egyenlőre nem fejlődik sehova, ami egy kicsit nekem döcögőssé tette a történetet, de még ez is változhat a későbbiekben.

"Carolyn egy hétrétegű süteményt választott, amiben annyi csokoládékrém volt, hogy egy általános iskolában forradalmat lett volna képes kirobbantani."

A fogalmazással és a humorral továbbra sincs gond, sőt nagyon kellemes detektív paródia a könyv. S nem feledkezhetünk meg a visszatérő filozofikus idézetekről sem, amik szintén színezik a történetet. Mindent össze vetve élveztem, és egy későbbi időpontban még minden bizonnyal folytatom Barnie a betörő kalandjainak olvasását.

A könyv adatlapja