Trónok harca - könyv és sorozat

Végre én is nekiláttam a híres és igen terjedelmes könyvsorozat olvasásának. Az első könyvet azonban csak a sorozat ehhez tartozó évadja után kezdtem el, így legalább össze tudom őket hasonlítani érdemben.
Egyik ismerősöm kérdezte tőlem, ugyan miért olvasom el az első könyvet, a sorozat teljesen lefedi ennek a történetét. Ez teljesen igaz, a könyv olvasásakor nem ért egyszer sem az író munkájára amúgy jellemző "hu b*meg" érzés, ennek ellenére örülök, hogy még is így döntöttem, mert a könyvben sok a történet mögötti tartalom, amit filmen nem is lehet megvalósítani (narráció nélkül). Itt gondolok a karakterek gondolataira, személyes vívódásukra, ami a jó színészek miatt azért kapott szerepet, de nem regény szinten.

A Trónok harca George R. R. Martin Jég és tűz dala sorozatának első kötete, és a felvezető jelleg jellemző rá. A könyv kezdetén egy viszonylag stabil, idilli állapot uralkodik a világban, a könyv előrehaladtával azonban sűrűsödnek a rossz előjelek, egyre több titok és ármány üti fel a fejét, "Közelít a tél". Fontos tudni az olvasók által összeállított használati utasításról, miszerint ne szeresd meg egyik karaktert sem, mert előbb utóbb ahogy az életben is, mindenki meghal. Továbbá ne nagyon keress semmire az interneten a könyvekkel kapcsolatban, mert valószínűleg véletlenül belebotlassz egy amúgy meglepetésbe (fordulatokban nagyon gazdag a regénysorozat).

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, senki sem típusosan gonosz, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Számomra az egyetlen igazán negatív karakter Sansa, Ned lánya. A történet szerencsére a politikai csatározás mellett nem hanyagolja el a humort sem, helyenként a szituáció szüli, néha a gondolatok menete, leggyakrabban pedig Tyrion, a nemesi származású és léha életet élő törpe, akinek szarkasztikus megjegyzései legalább egy mosolyt mindig elértek nálam. Nagyon jó olvasási élmény volt, egy kis pihenő után folytatom is a következő résszel.

Áttérve a sorozatra, ami az egyik kritikus pont szokott lenni a filmfeldolgozásokban az a jelenetek kihagyása, ami által a történet kevésbé lesz kerek, és ami általában az idő hiányának tudható be. Egy sorozatban ez szerencsére nem probléma, s így lényegében sikerült a teljes könyvet a képernyőre vinniük hiány nélkül. A másik ilyen dolog a látvány megvalósítása, hiszen minden olvasó a saját módján képzelni el a helyszíneket, szereplőket. A színészi gárda szerintem tökéletesen eltalált, attól függetlenül is, hogy azért helyenként jóval idősebbek az általuk megformált karaktereknél. A helyszínek pedig a lehetőségeknek megfelelően lettek átalakítva, ha valamit olcsóbban és szebben meg tudtak oldani a saját módjukon az eredetire törekvés helyett, azt meg is tették, de szerintem ez nem vont le az élményből. Az pedig külön tetszett, amikor Tyrion csatába indul, és míg a könyvben harcol, a csata megjelenítését a sorozatban egy ütős poénnal kerülték el.

A tanulság az, hogy a következő könyvet hamarabb elkezdem, mint a sorozat folytatásának nézését, de az sem fog magára sokáig váratni. A kettő külön, együtt, és mindenhogyan nagyon jó. Azért a fantasy stílusát kell hozzá kedvelni, de ha az megvan, akkor csont nélkül bevállalandó mű. Szerintem.