A karácsonyi ajándékba kapott könyvek egyike volt ez. Az apropója, hogy magam is orvosi egyetemre járok, mint Richard Gordon tette ezt a második világháború után nemsokkal Angliában. Az orvostudomány azóta bár sokat fejlődött, ám az egyetemi élet, amiről ez a regény szól, mindig hasonló marad.
Az író már az elején leszögezi, hogy a történet szereplői mind kitaláltak, soha nem is léteztek, ami az olvasóban rögtön tudatosítja az ellenkezőjét. A regény nagyon humoros, hiszen a hallgatók örök érvényű tulajdonságaira épül, mint a vizsgázók különböző alaptípusai, vagy a tanulás és a bulizás közti választás dilemmája. Aki volt már egyetemista, valamelyik szereplőben biztosan magára ismer.
Persze a vizsgáztatók/tanárok mellett sem halad el szó nélkül, hiszen ők is szerves részei az egyetemnek. Nekem a kedvencem a sebész oktató volt, aki hentesként bánt a betegekkel, majd mikor nála diagnosztizáltak rákot, műtétet nem vállalva nyugdíjba ment.
A könyv másik nagyon jó tulajdonsága, hogy mivel célja a szórakoztatás, az orvosis lét pozitívumait helyezi a középpontba, negatívumait pedig a viccek áradatába rejti, így mindenkinek élvezetes lehet olvasni, s még én is kedvet kaptam az egyetemhez :).
Ha valaki véletlenül találkozik ezzel a könyvvel, feltétlenül olvassa el ezt a rövid kis regényt, talán még a sok életigazság egyikét amiket tartalmaz meg is szívlelheti.
5 Páterből én 5-öt adok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése