Királyok vihara - Tűz és jég dala 2-3. kötet és egy 2. évadkezdés

Ismét azzal a nehéz problémával nézek szembe, hogy a Tűz és jég dalának köteteiről írjak úgy véleményt, hogy közben a történetből apró részleteket sem érintek. Lássunk neki, de csak röviden!

A második kötet befejezése annyira feltüzelt, hogy rögtön folytattam is  a harmadikkal, így hát most egyben tárgyalok róluk többé kevésbé, és a közben folytatódó sorozatról is ejtek pár szót.




Westeroson az élet sosem unalmas, ez már az első könyvben is kiderült, de a dolgok akkor válnak igazán érdekessé, amikor a háború kitör, s igazán csak a Királyok csatájában kezdődik ez kibontakozni. A világon a trónkövetelők osztódással szaporodnak, s mindenki szövögeti hálóját.
Ami már a történet elején is szembetűnő, az a kiváló karakterfejlődés, ami tényleg a leghihetőbben és legjobban van kivitelezve, és amit a sorozatban sajnos valamiért annyira nem szerettek, az apró részletek átírásából legalább is erre gondolok. Catelyn Stark például a könyvben egy rendkívül erős jellemű nő és anya, a vásznon már inkább egy alárendelt asszonyként tűnik fel. De ez több férfi karakternél is érezhető - nem a nőiesség, hanem a karakter megnyirbálása :).
Ahogy a szálak szaladnak az események sodrában, egyre és egyre több karaktert kapunk, bár nekem csak időnként okozott értetlen fejrángatást, de el tudom képzelni, hogy más valaki elveszti a fonalat a nevek útvesztőjében. Itt viszont a sorozat előnyére meg kell említenem, hogy a szereplők számát apró változtatásokkal kb. a felére csökkentik a könyvhöz képest.
Kissé bosszant a tudat, hogy távol még a történet befejezése, a Kardok vihara annyira katartikusan fejeződik be, hogy kívánja egy hosszú könyves lezárását a történetnek. Szerintem.

Fél lezárásként összegzem az eddig el nem hangzott véleményemet: nagyon tetszettek a könyvek, de nagy hiba volt egyben olvasnom.
Több ismerősöm mind a négy könyvet "ledarálták" egyhuzamban, de három könyv után a séma egyértelmű:
-izgalmas bevezető, hogy elkezd
-fél könyv, ami elővezeti a második felét, és számomra nagyon lassan haladós
-fél könyv, ami olyan izgalmas, hogy fejezetenként egy-kétszer felkaptam a fejem, és "Hu b***meg!" felkiáltásokkal haladtam tovább
-és egy lezárás, ami kívánja az azonnali folytatást (ennek többet nem dőlök be)

Valódi lezárásként pedig a sorozat második évadjának eddigi részeiről: átírták, és inkább előnyére. Nagyon tetszenek a költséghatékony megoldások (a drága CGI sárkányok csak szükség esetén jelennek meg), és a színészek még mindig nagyon nagyot alakítanak. Viszont a negyedik könyvből szerintem kár két évadot készíteni.
Mindenki nézze, olvassa, élvezze! Hajrá!