Budapest noir és Gordon Zsigmond novellák - ekönyv

Az ekönyvek elterjedésének lelkes támogatójaként nagyon megörültem az Agave kiadó lépésének, amikor is három könyvével belépett az elektronikus könyvek egyenlőre teljesen kihalt magyar piacára. Ezen könyvek közül Kondor Vilmos regénye fel is keltette az érdeklődésemet, s bár a detektívregényeket általában annyira nem kedvelem, és az árát is kicsit soknak tartottam, de a molyos értékelések hatására azért beruháztam rá.

Megérte. Nagyon. Az utóbbi idők egyik legpozitívabb csalódását okozta.




A történet főszereplője Gordon Zsigmond, és az 1930-as évek béli Budapest. A korszakot én elsősorban az amerikai maffia történetekből ismertem eddig, így jól eső újdonság volt nekem a környezet. Márpedig a város nagy szerepet kap, a benne lüktető élettel, és a maga sajátosságaival. Az elektronikus példány mellé kaptam pár archív térképet is, melyek közül egyet sem néztem meg, vidéki létemnél fogva a helyszínek nem sokat mondtak, de a regény hangulata annyira magával ragadó, hogy ennek nem is éreztem szükségét.

A detektív regények általában engem azért nem lelkesítenek, mert a megszokott séma szerint a főszereplő már az elején mindent tud, nem mond el semmit, és a végén egy nyakatekert összefoglalásban elmondja, az olvasó miben tévedett a gyanúsítgatásaival. De nem itt! Ebben a történetben együtt utazunk Zsigmonddal, a bűnügyi újságíróval, s az információinkat is vele szerezzük meg, így a végkifejlet szépen felépített és érthető.
Ami engem a legjobban elragadott olvasás közben, az a hangulat. A hóbortos nagyapa és az elhanyagolt szerető, megnevezésük szerint: Tata és Fiam nagyon szerethető karakterek. Ahogy a többi szereplő is, akik mind boldogulni próbálnak egy politikailag labilis világban. Továbbá nagyon tetszett a történelmi hitelesség is, ahogy interjúkban olvastam, ez a későbbi könyvekben is fontos momentum, akár fokozottabban is.

Összegezve: engem teljesen megvett mindenestül, és reménykedek a többi példány elektronikus változatában is.

Az ekönyv verzióhoz a térképek mellett a következő kötet első pár fejezete is járt ízelítő gyanánt (engem sikerült felcsigázni), valamint 3 Gondon Zsigmond novella is:

A NYAVAJA TUDJA 2010
Az első novella a regény előtt játszódik egy-néhány évvel. Sajnos ebből hiányoltam a regényre jellemző kidolgozott karaktereket és a történet jól felépítettségét. Pozitívum volt a bohókás humora, de ez számomra némileg kevés volt, Zsigmond pedig inkább csak megfigyelő, mint aktív esemény alakító. Habár ilyen egy igazi újságíró, valószínűleg.

NÉGYEN VOLTAK 2011
Időben már egész közel járunk a Budapest noir eseményeihez, utalás már van Krisztinára, azonban a szereplők még kicsit alaktalanok és nyersek, ahogy Gordon is. A nyitó jelenet fantasztikusan szórakoztató, ezt bármilyen nyílt poén nélkül is el tudja érni a novella. Feltűnik pár a regényből megismert karakter is érintőlegesen, és kapunk egy kicsit főszereplőnk jelleméből is, így egy már sokkal közelebbi novellát kapunk.

IFJÚ MARISKA HÉTKÖZNAPI HALÁLA 2011
Méltó befejezése a könyvnek, hiába a legrégebben játszódó történet mind közül. Gordon Zsigmond még Amerikában dolgozik, ahova képességei szerint illeszkedik be, amennyire egy magyar beilleszkedhet. Ez a novella már mindent megadott nekem amire szükségem van a jó olvasási élményhez. Főleg Zsigmond gondolkodásáról tudunk meg sokat, de mások vívódása és a külföldi magyarság akkori helyzete is fontos szerepet kap. Egy kitűnő lelki dráma, a háromból a legjobban tetsző novella.