Jeffrey Stone: A hajnal trilógiája

Leon Silver ismét visszakerül Cherubion különös világába, amely távolléte alatt gyökeresen megváltozott. Régi szövetségese és szerelme eltűnt az idő homályában, így kénytelen új barátságokat kötni. De a bizalom Cherubionban könnyen az életébe kerülhet bárkinek, pláne ha a történelemben oly fontos karakterről van szó mint Leon. Az amúgy sem rózsás helyzet a régi istenek visszatérésével tovább romlik, és főhősünk ismét tehetetlenül sodródik az eseményekkel.
Izgalmas és jó humorú fantasy, amiben senki sem az, aminek látszik, és ha valaki mégis, az rendkívül gyanússá teszi.




Az éj trilógiáját még évekkel ezelőtt olvastam, és nagyon megfogott a folyamatos izgalmakkal és a ténnyel, hogy ugyan olyan keveset tudunk a könyv világáról, mint a főhős, aki emiatt végig a nagyobb hatalmak bábja lesz. Ezen még az sem változtat amikor magához ragadja a kezdeményezést és megismeri valódi hatalmát. A trilógia végére Leon visszakerül szülővárosába, a svájci Le Sentierbe, s az olvasóban több kérdés marad, mint válasz.

A hajnal trilógiája köteteit sokáig kerestem, de már évekkel ezelőtt sem lehetett kapni. Amikor az interneten megjelent elektronikus formában, igazán megörültem, és ez nagyban befolyásolta a tavaly karácsonyi e-könyv olvasó megvásárlását. Az elektronikus példányok jól formázottak, és legalább beszerezhetőek.

Az első kötete ennek a trilógiának A hajnal lovagja, amelyben az új Cherubiont ismerhetjük meg, valamint Leon első barátait és/vagy ellenségeit, valamint nem kívánt szövetségeseit. Különösebben nem kiemelkedő kötet, de humorban nincs hiány. Ezt főleg a főszereplő tudatlansága és bénázása okozza, valamint a világ szerepjátékos beállítottsága: azaz a kalandozó társaság civakodása és erőfitogtatása szinte elénk vetíti az őket játszó egy kis szobában összegyűlt kockadobáló barátok képét.

A hajnal királynője volt számomra a trilógiában a legszórakoztatóbb kötet, hiszen ebben egy hosszú fejezetet kapott a kocsmai verekedés, melyben lényegében sokan harcolnak egy ellenfél ellen, teljes sötétségben. Ennek az eredménye természetesen a totális zűrzavar, amiben mindenki üt mindenkit akit nem kéne, míg a célpontjuk egyszerűen kislisszol a tömegből. A könyv végén azt hittem, hogy a történet végre pozitívan végződik, de a bonyodalmak hosszú sora soha nem apadhat el.

A hajnal hadura már nem a vicces jelenetekre, hanem a kalandokra koncentrál, így egy nagyon összetett történetű regénnyé válik, tele ármánnyal és árulással. A keresett gonosz a címet is adó személy, s Leon utazásaival nem a válaszok, hanem a kérdések gyűlnek gyorsabban. Az éj köteteihez hasonló végkifejletet vártam, de persze Jeffrey Stone eddigi összes kötetére igaznak találom, hogy csak az a biztos, hogy nem kiszámítható. Ezt igazolva a hajnal trilógia egy komplex válasszal fejeződik be, ami az összes eddigi regény egy teljessé formálja, de a történetnek még koránt sincs vége.
A trilógia egyben nekem tökéletes szórakozást nyújtott, így az értékelésem 5varázskardból 5 varázskard.