Megvettem. Jól tettem. Nagyon.
2012. október 12., péntek
Raoul Renier - Sötét Mersant sorozat
Megvettem. Jól tettem. Nagyon.
Címkék:
fantasy,
könyv,
Raoul Renier,
Sötét Mersant
2012. június 15., péntek
Iron Sky - avagy nácik a hold sötét oldaláról
Filmről eddig még nem írtam, és nem is tervezek, de ez az alkotás annyira meglepett, hogy úgy érzem: muszáj.
Nagyon alacsony elvárásokkal álltam neki a filmnek, így még nagyobbat ütött. A finn német ausztrál koprodukció engem levett a lábáról, és a történetnek ehhez kevés köze volt.
A sztori mindössze annyi, hogy a második világháború idején a nácik egy része kitelepült a holdra, és ott megbújva tervezik a visszatérésüket 2018-ig, amikor az amerikai elnöknő egyik kampányfogásként a holdra küld pár embert. Mivel a nácik a földdel nem tartották a kapcsolatot, csak a magukkal vitt propagandát ismerik, ezért a technikai és a politikai tudásuk is le van maradva, de hála az egyik asztronautától elkobzott mobilnak, végre feléleszthetik a csodaszörnyüket, és megkezdhetik a támadást.
De a film nem erről szól. Ez a film egy szép gúnyába csomagolt társadalomkritika. Amúgy az egészet körüllengi egyfajta retró hangulat, ami erősíti a filmben is emlegetett Chaplin A Diktátor-ával érzett párhuzamot. Stílusilag elvileg komédia, van benne pár témába vágó filmből vett paródia is, de a legfőbb humorforrás az emberiség elé tartott tükör. Például a földi országokat mind köti az űrharcászat tiltása, az űrbéli támadás során viszont minden ország kutató állomásáról és műholdjáról kiderül a fegyveri mivolta.
Engem lenyűgözött és lekötött, a végkifejlet zseniális és jó filmhez illően a stáblistánál nem érdemes kimenni a moziból, egy végső poén még ez után is vár a nézőre.
Nekem 10-ből 7-es film, azoknak ajánlom, akik szeretik a régi filmeket, és tudnak nevetni az önirónián is. Nem most néztem meg utoljára.
Nagyon alacsony elvárásokkal álltam neki a filmnek, így még nagyobbat ütött. A finn német ausztrál koprodukció engem levett a lábáról, és a történetnek ehhez kevés köze volt.
A sztori mindössze annyi, hogy a második világháború idején a nácik egy része kitelepült a holdra, és ott megbújva tervezik a visszatérésüket 2018-ig, amikor az amerikai elnöknő egyik kampányfogásként a holdra küld pár embert. Mivel a nácik a földdel nem tartották a kapcsolatot, csak a magukkal vitt propagandát ismerik, ezért a technikai és a politikai tudásuk is le van maradva, de hála az egyik asztronautától elkobzott mobilnak, végre feléleszthetik a csodaszörnyüket, és megkezdhetik a támadást.
De a film nem erről szól. Ez a film egy szép gúnyába csomagolt társadalomkritika. Amúgy az egészet körüllengi egyfajta retró hangulat, ami erősíti a filmben is emlegetett Chaplin A Diktátor-ával érzett párhuzamot. Stílusilag elvileg komédia, van benne pár témába vágó filmből vett paródia is, de a legfőbb humorforrás az emberiség elé tartott tükör. Például a földi országokat mind köti az űrharcászat tiltása, az űrbéli támadás során viszont minden ország kutató állomásáról és műholdjáról kiderül a fegyveri mivolta.
Engem lenyűgözött és lekötött, a végkifejlet zseniális és jó filmhez illően a stáblistánál nem érdemes kimenni a moziból, egy végső poén még ez után is vár a nézőre.
Nekem 10-ből 7-es film, azoknak ajánlom, akik szeretik a régi filmeket, és tudnak nevetni az önirónián is. Nem most néztem meg utoljára.
2012. május 24., csütörtök
Sir Terry Pratchett - Piramisok
A Korongvilág regények mindig kellemes kikapcsolódást és elgondolkodással vegyek nevetéssel eltöltött órákat jelentenek számomra. Ezek a történetek egy a miénkre nagyon emlékeztető világban játszódnak, csak éppen a babonák igazak, és a biztonság kedvéért nem árt, ha minden istenéhez imádkozik az ember egy kicsit.
A Piramisok a Delta Vision kiadó most már több éves áldásos tevékenységének az egyik eredménye, aminek kapcsán a teljes Terry Pratchett könyvsorozatot végre egy kiadó hatásköre alá vonták, s a régen már megjelent könyveket újra kiadják, s közben természetesen előrefelé is haladnak. Örök hála.
A Piramisok a Delta Vision kiadó most már több éves áldásos tevékenységének az egyik eredménye, aminek kapcsán a teljes Terry Pratchett könyvsorozatot végre egy kiadó hatásköre alá vonták, s a régen már megjelent könyveket újra kiadják, s közben természetesen előrefelé is haladnak. Örök hála.
2012. május 18., péntek
Haverom a messiás - Biff színpadon és könyvben - és aláírás Kleinheicz Csillától
Magát a könyvet már évekkel ezelőtt olvastam, de nagyon megfogott, és azonnal Christopher Moore "fanná" tett. Azóta is nem sokkal a megjelenésük után elolvasom minden magyarra fordított művét, és nem szoktam csalódni.
Év elején hallottam először a hírt, hogy az író, aki amúgy még soha nem adott se film se színházi jogokat, éppen egy magyar színtársulattal tette meg a kivételt, és hat hónapra korlátozott ideig megengedte nekik feldolgozásuk bemutatását a nagyérdeműnek. Sajnos vidékiként kissé bonyolult volt megszerveznem, de még éppen időben sikerült megtekintenem.
Év elején hallottam először a hírt, hogy az író, aki amúgy még soha nem adott se film se színházi jogokat, éppen egy magyar színtársulattal tette meg a kivételt, és hat hónapra korlátozott ideig megengedte nekik feldolgozásuk bemutatását a nagyérdeműnek. Sajnos vidékiként kissé bonyolult volt megszerveznem, de még éppen időben sikerült megtekintenem.
2012. május 4., péntek
Budapest noir és Gordon Zsigmond novellák - ekönyv
Az ekönyvek elterjedésének lelkes támogatójaként nagyon megörültem az Agave kiadó lépésének, amikor is három könyvével belépett az elektronikus könyvek egyenlőre teljesen kihalt magyar piacára. Ezen könyvek közül Kondor Vilmos regénye fel is keltette az érdeklődésemet, s bár a detektívregényeket általában annyira nem kedvelem, és az árát is kicsit soknak tartottam, de a molyos értékelések hatására azért beruháztam rá.
Megérte. Nagyon. Az utóbbi idők egyik legpozitívabb csalódását okozta.
Megérte. Nagyon. Az utóbbi idők egyik legpozitívabb csalódását okozta.
Címkék:
Budapest noir,
detektív regény,
Kondor Vilmos,
könyv,
krimi
2012. április 28., szombat
Királyok vihara - Tűz és jég dala 2-3. kötet és egy 2. évadkezdés
Ismét azzal a nehéz problémával nézek szembe, hogy a Tűz és jég dalának köteteiről írjak úgy véleményt, hogy közben a történetből apró részleteket sem érintek. Lássunk neki, de csak röviden!
A második kötet befejezése annyira feltüzelt, hogy rögtön folytattam is a harmadikkal, így hát most egyben tárgyalok róluk többé kevésbé, és a közben folytatódó sorozatról is ejtek pár szót.
A második kötet befejezése annyira feltüzelt, hogy rögtön folytattam is a harmadikkal, így hát most egyben tárgyalok róluk többé kevésbé, és a közben folytatódó sorozatról is ejtek pár szót.
2012. március 27., kedd
Mike Stern koncerten voltam, Fábián Juli is ott volt (sajnos)
A Nemzetközi Jazz Hétvége alkalmából Magyarországon egyedül Pécsre látogatott Mike Stern Didier Lockwood-dal kiegészítve bandáját. A koncert a nemrégiben megnyitott Kodály központban volt, ahol a sok érdeklődő mind élvezni tudta a remek akusztikát. Előzenekarként a hazánk egyik legjobban méltatott jazz énekesnője borzolta a kedélyeket (és az idegeimet): Fábián Juli, s zongorán kísérte Sárik Péter, de róluk majd csak a végén ejtek szót.
2012. március 23., péntek
pont com - élő film a színházban
A Dömötör Tamás rendezte pont com egy kapcsolati dráma újszerű színrevitele, hiszen a szereplők java nem a színpadon, hanem távolabbi díszletekben játszik, élő videóhíváson keresztül.
A főszereplő Péter nem tudja elhagyni lakását, amit anno felhalmozott pénzéből teremtett meg, ellátva a totális bezártsághoz szükséges minden jóval. A biztosítója helyette intézi a külvilágot, pszichiátere és anyja pedig jobbulásáért küzd a maga módján. Ez azonban csak a kerete a színdarabban megelevenített élet válságának, hiszen Péternek nem a világgal való érintkezés hiányzik, hanem az emberi kontaktus, mely az első jelenet időpontjában már csak a legszükségesebb kommunikációra, és a pornó nézésre korlátozódik. Ennek megváltoztatása miatt internetes társkeresésbe kényszeredik. Péter először a szexuális érintkezés témakörében próbálja életét fejleszteni, de hamar valódibb kapcsolatok után vágyódik.
Az előadás tabuk nélküli, vagyis pornográf tartalmak előfordulnak a falat kitöltő számítógép képernyőn, pár idősebb néző nemtetszését okozva, de ők voltak kevesebben. A többi néző más miatt morgolódott. A színdarab egyik fel nem sorolt főszereplője a technika, ami bizony nem mindig volt zökkenőmentes működésű. Szerencsére a színészek tényleg élőben jelentkeznek az interneten keresztül, ezért az összes ilyen problémát apró improvizációval megoldották, ez viszont sajnos nem segített a 10-15 másodperces kínos csendeken. A főszereplő Czukor Balázs jól játssza a karaktert, amihez hozzá tartozik, hogy aki sok éven át nem hagyja el a házát, az bizony a beszélgetésben is visszafelé fejlődik, emiatt viszont helyenként nem volt teljesen érthető a szövege. Amúgy nem csak ő, de a többi színész is nagyon jól formálja meg az általuk játszott személyeket.
Nekem összességében tetszett, elég minimalista volt, de nagyon ember közeli dráma, amivel a helyzet idegensége ellenére is könnyű azonosulni. Maga az előadás kísérletező jelleget mutat, így aki általában a színházat élvezi, s például a történet kevésbé köti le, az inkább ne a kamaraszínházba menjen mostanában.
Címkék:
Czukor Balázs,
Dömötör Tamás,
Pécsi Nemzeti Színház,
pont com,
színház
2012. március 6., kedd
A betörő aki Spinozát olvasott
Bernie, aki másodállásban antikváriumát vezeti továbbra sem képes ellenállni a mások házába lépés okozta érzésnek, így egy jó fogásnak ígérkező munkát vállal, ezúttal Carolyn a kutyafodrász segítségével. Persze ahol Bernie feltűnik, ott előbb utóbb valakit megölnek, s bár ezúttal nem ő az elsődleges gyanúsított, a rendőrségnek elkél a segítség a valódi tettes elkapásában, főleg, ha egy barát is érintett az ügyben. Ezért hát kedvenc betörőnk ismét elkezdi felgöngyölíteni a szálakat társaival, hogy egy bűnös se maradhasson büntetlenül - Barnie-n kívül.
2012. március 2., péntek
Trónok harca - könyv és sorozat
Végre én is nekiláttam a híres és igen terjedelmes könyvsorozat olvasásának. Az első könyvet azonban csak a sorozat ehhez tartozó évadja után kezdtem el, így legalább össze tudom őket hasonlítani érdemben.
Egyik ismerősöm kérdezte tőlem, ugyan miért olvasom el az első könyvet, a sorozat teljesen lefedi ennek a történetét. Ez teljesen igaz, a könyv olvasásakor nem ért egyszer sem az író munkájára amúgy jellemző "hu b*meg" érzés, ennek ellenére örülök, hogy még is így döntöttem, mert a könyvben sok a történet mögötti tartalom, amit filmen nem is lehet megvalósítani (narráció nélkül). Itt gondolok a karakterek gondolataira, személyes vívódásukra, ami a jó színészek miatt azért kapott szerepet, de nem regény szinten.
A Trónok harca George R. R. Martin Jég és tűz dala sorozatának első kötete, és a felvezető jelleg jellemző rá. A könyv kezdetén egy viszonylag stabil, idilli állapot uralkodik a világban, a könyv előrehaladtával azonban sűrűsödnek a rossz előjelek, egyre több titok és ármány üti fel a fejét, "Közelít a tél". Fontos tudni az olvasók által összeállított használati utasításról, miszerint ne szeresd meg egyik karaktert sem, mert előbb utóbb ahogy az életben is, mindenki meghal. Továbbá ne nagyon keress semmire az interneten a könyvekkel kapcsolatban, mert valószínűleg véletlenül belebotlassz egy amúgy meglepetésbe (fordulatokban nagyon gazdag a regénysorozat).
A karakterek nagyon jól kidolgozottak, senki sem típusosan gonosz, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Számomra az egyetlen igazán negatív karakter Sansa, Ned lánya. A történet szerencsére a politikai csatározás mellett nem hanyagolja el a humort sem, helyenként a szituáció szüli, néha a gondolatok menete, leggyakrabban pedig Tyrion, a nemesi származású és léha életet élő törpe, akinek szarkasztikus megjegyzései legalább egy mosolyt mindig elértek nálam. Nagyon jó olvasási élmény volt, egy kis pihenő után folytatom is a következő résszel.
Áttérve a sorozatra, ami az egyik kritikus pont szokott lenni a filmfeldolgozásokban az a jelenetek kihagyása, ami által a történet kevésbé lesz kerek, és ami általában az idő hiányának tudható be. Egy sorozatban ez szerencsére nem probléma, s így lényegében sikerült a teljes könyvet a képernyőre vinniük hiány nélkül. A másik ilyen dolog a látvány megvalósítása, hiszen minden olvasó a saját módján képzelni el a helyszíneket, szereplőket. A színészi gárda szerintem tökéletesen eltalált, attól függetlenül is, hogy azért helyenként jóval idősebbek az általuk megformált karaktereknél. A helyszínek pedig a lehetőségeknek megfelelően lettek átalakítva, ha valamit olcsóbban és szebben meg tudtak oldani a saját módjukon az eredetire törekvés helyett, azt meg is tették, de szerintem ez nem vont le az élményből. Az pedig külön tetszett, amikor Tyrion csatába indul, és míg a könyvben harcol, a csata megjelenítését a sorozatban egy ütős poénnal kerülték el.
A tanulság az, hogy a következő könyvet hamarabb elkezdem, mint a sorozat folytatásának nézését, de az sem fog magára sokáig váratni. A kettő külön, együtt, és mindenhogyan nagyon jó. Azért a fantasy stílusát kell hozzá kedvelni, de ha az megvan, akkor csont nélkül bevállalandó mű. Szerintem.
Egyik ismerősöm kérdezte tőlem, ugyan miért olvasom el az első könyvet, a sorozat teljesen lefedi ennek a történetét. Ez teljesen igaz, a könyv olvasásakor nem ért egyszer sem az író munkájára amúgy jellemző "hu b*meg" érzés, ennek ellenére örülök, hogy még is így döntöttem, mert a könyvben sok a történet mögötti tartalom, amit filmen nem is lehet megvalósítani (narráció nélkül). Itt gondolok a karakterek gondolataira, személyes vívódásukra, ami a jó színészek miatt azért kapott szerepet, de nem regény szinten.
A Trónok harca George R. R. Martin Jég és tűz dala sorozatának első kötete, és a felvezető jelleg jellemző rá. A könyv kezdetén egy viszonylag stabil, idilli állapot uralkodik a világban, a könyv előrehaladtával azonban sűrűsödnek a rossz előjelek, egyre több titok és ármány üti fel a fejét, "Közelít a tél". Fontos tudni az olvasók által összeállított használati utasításról, miszerint ne szeresd meg egyik karaktert sem, mert előbb utóbb ahogy az életben is, mindenki meghal. Továbbá ne nagyon keress semmire az interneten a könyvekkel kapcsolatban, mert valószínűleg véletlenül belebotlassz egy amúgy meglepetésbe (fordulatokban nagyon gazdag a regénysorozat).
A karakterek nagyon jól kidolgozottak, senki sem típusosan gonosz, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Számomra az egyetlen igazán negatív karakter Sansa, Ned lánya. A történet szerencsére a politikai csatározás mellett nem hanyagolja el a humort sem, helyenként a szituáció szüli, néha a gondolatok menete, leggyakrabban pedig Tyrion, a nemesi származású és léha életet élő törpe, akinek szarkasztikus megjegyzései legalább egy mosolyt mindig elértek nálam. Nagyon jó olvasási élmény volt, egy kis pihenő után folytatom is a következő résszel.
Áttérve a sorozatra, ami az egyik kritikus pont szokott lenni a filmfeldolgozásokban az a jelenetek kihagyása, ami által a történet kevésbé lesz kerek, és ami általában az idő hiányának tudható be. Egy sorozatban ez szerencsére nem probléma, s így lényegében sikerült a teljes könyvet a képernyőre vinniük hiány nélkül. A másik ilyen dolog a látvány megvalósítása, hiszen minden olvasó a saját módján képzelni el a helyszíneket, szereplőket. A színészi gárda szerintem tökéletesen eltalált, attól függetlenül is, hogy azért helyenként jóval idősebbek az általuk megformált karaktereknél. A helyszínek pedig a lehetőségeknek megfelelően lettek átalakítva, ha valamit olcsóbban és szebben meg tudtak oldani a saját módjukon az eredetire törekvés helyett, azt meg is tették, de szerintem ez nem vont le az élményből. Az pedig külön tetszett, amikor Tyrion csatába indul, és míg a könyvben harcol, a csata megjelenítését a sorozatban egy ütős poénnal kerülték el.
A tanulság az, hogy a következő könyvet hamarabb elkezdem, mint a sorozat folytatásának nézését, de az sem fog magára sokáig váratni. A kettő külön, együtt, és mindenhogyan nagyon jó. Azért a fantasy stílusát kell hozzá kedvelni, de ha az megvan, akkor csont nélkül bevállalandó mű. Szerintem.
2012. február 27., hétfő
Richard Gordon: Miből lesz az orvosdoktor?
A karácsonyi ajándékba kapott könyvek egyike volt ez. Az apropója, hogy magam is orvosi egyetemre járok, mint Richard Gordon tette ezt a második világháború után nemsokkal Angliában. Az orvostudomány azóta bár sokat fejlődött, ám az egyetemi élet, amiről ez a regény szól, mindig hasonló marad.
Az író már az elején leszögezi, hogy a történet szereplői mind kitaláltak, soha nem is léteztek, ami az olvasóban rögtön tudatosítja az ellenkezőjét. A regény nagyon humoros, hiszen a hallgatók örök érvényű tulajdonságaira épül, mint a vizsgázók különböző alaptípusai, vagy a tanulás és a bulizás közti választás dilemmája. Aki volt már egyetemista, valamelyik szereplőben biztosan magára ismer.
Persze a vizsgáztatók/tanárok mellett sem halad el szó nélkül, hiszen ők is szerves részei az egyetemnek. Nekem a kedvencem a sebész oktató volt, aki hentesként bánt a betegekkel, majd mikor nála diagnosztizáltak rákot, műtétet nem vállalva nyugdíjba ment.
A könyv másik nagyon jó tulajdonsága, hogy mivel célja a szórakoztatás, az orvosis lét pozitívumait helyezi a középpontba, negatívumait pedig a viccek áradatába rejti, így mindenkinek élvezetes lehet olvasni, s még én is kedvet kaptam az egyetemhez :).
Ha valaki véletlenül találkozik ezzel a könyvvel, feltétlenül olvassa el ezt a rövid kis regényt, talán még a sok életigazság egyikét amiket tartalmaz meg is szívlelheti.
5 Páterből én 5-öt adok rá.
Az író már az elején leszögezi, hogy a történet szereplői mind kitaláltak, soha nem is léteztek, ami az olvasóban rögtön tudatosítja az ellenkezőjét. A regény nagyon humoros, hiszen a hallgatók örök érvényű tulajdonságaira épül, mint a vizsgázók különböző alaptípusai, vagy a tanulás és a bulizás közti választás dilemmája. Aki volt már egyetemista, valamelyik szereplőben biztosan magára ismer.
Persze a vizsgáztatók/tanárok mellett sem halad el szó nélkül, hiszen ők is szerves részei az egyetemnek. Nekem a kedvencem a sebész oktató volt, aki hentesként bánt a betegekkel, majd mikor nála diagnosztizáltak rákot, műtétet nem vállalva nyugdíjba ment.
A könyv másik nagyon jó tulajdonsága, hogy mivel célja a szórakoztatás, az orvosis lét pozitívumait helyezi a középpontba, negatívumait pedig a viccek áradatába rejti, így mindenkinek élvezetes lehet olvasni, s még én is kedvet kaptam az egyetemhez :).
Ha valaki véletlenül találkozik ezzel a könyvvel, feltétlenül olvassa el ezt a rövid kis regényt, talán még a sok életigazság egyikét amiket tartalmaz meg is szívlelheti.
5 Páterből én 5-öt adok rá.
2012. február 8., szerda
Szentivánéji álom - Shakespeare új köpenyben/esőkabátban
A történet egyszerre játszódik minden időben: Theseus athéni király szórakoztatására gyakorol színdarabot a mesteremberekből álló csapat, azaz Lajosék, akik között akad alapozó, parkolóellenőr, részecskegyorsító és egyéb jó munkás ember. Eközben persze Oberon és Titánia csatározása rázza meg a világot, elsősorban az időjárást felborítva, majd Pukk a gonosz manó is bekavar a dolgokba.
Mohácsi János elmondása szerint a tündérek harca keltette viharok ötlete ihlette meg, az időjárást pedig ügyesen hozta be a színpadra és a darab szerves része lett. Már az első jelenet is ködtengerben játszódik (ez a termet betöltő műfüstben nyilvánult meg), és Oberon dühét mindig eső kísérte (víz zuhogása az egész színpadra), márpedig ez gyakran előforduló indulat a tündérkirálynál, hát nem is csoda, hogy egy athéni sem felejtheti otthon esőkabát egy pillanatra sem. Eközben a zenei aláfestést és hangeffektusokat a plafonról lógó zenészek adják.
A darab nem csak a megoldásokban és kis történeti átgondolásai miatt nagyon modern, de humora is abszolút aktuális. Pukk felel például az olyan rossz dolgokért, mint a perforált óvszer és a fordítva meggyújtott cigaretta, és amúgy minden karakter mai enyhén vulgáris szlenget használ. A legtöbb nevetést azonban a második felvonás jó részét elfoglaló színdarabon belüli színdarab keltette benne Szabó Győző által megformált sajátos karakterrel.
Az előadás nagyon tetszett, mindenkinek nagyon ajánlom. Ha így húz le valaki még egy bőrt egy ismert műről, akkor kívánom, hogy tegyék még meg sok-sok további alkotással is.
2012. február 2., csütörtök
Fran Palermo, Viza(US) koncert - A38
Örmény hörgős folk metál, Serj Tankian karambolja a Ramsteinnel: azaz Viza. Az amerikai együttes Los Angelesből érkezett, hogy Kelet-Európa ihlette stílusú új albumukat bemutassák. Ezt egy igen dinamikus koncerttel meg is tették. A sikerüket mutatja, hogy az A38 hajó már a második számnál erős ringásba kezdett a táncoló tömegnek köszönhetően, és nem sokkal később egy-egy zúzósabb számnál jelentős méretű pogo is kialakult. A jó hangulatot előzenekarként a Fran Palermo 10 tagú üdítően egyedi magyar zenekar teremtette meg.
2012. január 23., hétfő
Jeffrey Stone: A hajnal trilógiája
Leon Silver ismét visszakerül Cherubion különös világába, amely távolléte alatt gyökeresen megváltozott. Régi szövetségese és szerelme eltűnt az idő homályában, így kénytelen új barátságokat kötni. De a bizalom Cherubionban könnyen az életébe kerülhet bárkinek, pláne ha a történelemben oly fontos karakterről van szó mint Leon. Az amúgy sem rózsás helyzet a régi istenek visszatérésével tovább romlik, és főhősünk ismét tehetetlenül sodródik az eseményekkel.
Izgalmas és jó humorú fantasy, amiben senki sem az, aminek látszik, és ha valaki mégis, az rendkívül gyanússá teszi.
Izgalmas és jó humorú fantasy, amiben senki sem az, aminek látszik, és ha valaki mégis, az rendkívül gyanússá teszi.
Lunchbox koncert - Malom söröző 01.20.
Kellemes meglepetést okozó koncertet volt szerencsém meghallgatni a Lunchbox zenekar jóvoltából. A banda magyar nyelvű saját rock/kalipunk számokkal szórakoztatta a nagyérdeműt kétszer háromnegyed órában, és mind a számok mennyiségének és minőségének köszönhetően kijelenthetem, hogy az egyik legprofibb amatőr bandához volt szerencsém.
2012. január 18., szerda
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
„Arcára és ezüstös hajára rákenődött egy kevés vér Phaniel köpenyéről, és ettől úgy festettek ők ketten, mintha egy nagy, boldog családnak ugyanazon elmebeteg ágáról származnának.”
Humoros regény a meny és a pokol küzdelméről egy lélek
felett Londonban, magyar írónő tollából. Kell ennél több?
Első bejegyzés :)
Egy blog írásának az ötlete már tavaly nyáron eszembe
jutott, amikor a Veszprémi utcazene fesztivál élményeivel telve szívesen
megosztottam volna ezeket bárkivel. Manapság úgyis sokan blogolnak írásban vagy
videón, én is megpróbálnám. Most, hogy itt az újév: ideje belevágnom.
A Kultúrélmény blog terveim szerint saját tapasztalatom és
véleményem megosztása lesz elsősorban könyvekről. Aztán majd kiderül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)